Gyula, a történelmi fürdőváros szeretettel vár mindenkit!

A város legfőbb turisztikai vonzereje a Magyar Fürdőszövetség által a legmagasabb kategóriába sorolt, négy csillagos strand- és gyógyfürdő, a Várfürdő. Pihenésre és aktív időtöltésre egyaránt alkalmas hely, mely kényeztet, megmozgat és ellazít egyszerre. Gyógyvizünk jótékony hatását évente 1 millióan élvezik az ország talán legszebb gyógyfürdőjében, az Almásy-kastély 8,5 hektáros, 200 éves ősparkjában. A 19 medence között nemcsak a gyógyulni vágyók, de a sportolni, kikapcsolódni vágyók is megtalálják a számukra megfelelőt, hiszen a 72 °C-os, 2005 méter mélységből feltörő mozgásszervi megbetegedésekre javallott gyógyvízzel feltöltött medencék mellett sport-, családi- és gyermekmedencék, valamint egy wellness centrum is várja az érdeklődőket. A fedett, részben fedett, illetve szabadtéri elhelyezés télen-nyáron biztosítja a megfelelő körülményeket. Az utóbbi években folyamatosan fejlődő fürdő legújabb luxusszolgáltatása a Castello Szaunapark, ahol változatos szaunahelységek, gőzkabin, merülőmedence, jégzuhany, kültéri kandalló, fény- és hangtechnikai eszközök hatnak minden érzékszervre. Érdemes kipróbálni minden szolgáltatást!

A város maga egyébként immár közel 800 éves múltra tekint vissza, és ez a történelmi hangulat sok helyen visszaköszön az utcákon, tereken, szokásokban, rendezvényeken. A sok polgári ház, s a néhol fennmaradt paraszti épületek régi időkről mesélnek, s mutatják a város korábban is pezsgő életét. Az egyik legrégibb és legszimbolikusabb építmény Gyulán a 600 éves vár, mely Közép-Európa egyetlen épen maradt síkvidéki, gótikus téglavára. Az épület sokáig apró múzeumnak adott otthont, s romos falai közt csupán néhány nyomát tekinthettük meg a robosztus épület megélte időnek, de így nem is került más irányú hasznosításra és átalakításra, mint megannyi más műemlékünk. Ezúton megőrződött tehát, hogy 2005-ben befejeződött felújítása után új életet kezdjen. Immár 24 kiállító terem várja az érdeklődőket, a kor mindennapjait idéző kiállításaival, korhűen berendezett helyiségekkel, és – a jelmezes tárlatvezetéseknek köszönhetően – időről időre még a vár fénykorát megidéző szereplőkkel is szórakoztat.
A vár persze nemcsak kiállítóhelyként szolgál: a múzeumi rendezvényeken felül falai között nyaranta közel fél évszázada a Gyulai Várszínház, a legrangosabb magyar nyári színházak egyike nyújt feledhetetlen élményt minden korosztálynak, a drámától a jazz és blues zenén át a bábelőadásokig. Az utóbbi időben rendezvényeknek ad otthont a várral szemközt található Almásy-Wencheim kastély is, mely – bár máskor nem látogatható –, mégis remek színtér ilyenkor a kikapcsolódáshoz.

A Magyarország délkeleti régiójában, Békés megye keleti határánál fekvő Gyula városa fontos határátkelőhely Románia irányába. A város a magyar mellett német és román gyökerű lakosokkal is rendelkezik, s ezt a városrészek nevei is őrzik. Több nemzetiségű, több vallású településünk már ismert arról, hogy a lakosság nemcsak egymás kultúráját, de az idelátogatókat is szívesen fogadja.

Az időutazás persze más időkbe is elrepít, hiszen aa Százéves Cukrászdábn, és a közvetlenül mellette található Ladics-házban a polgári időkre tekinthetünk vissza, de hasonló élményt ad a Németvároson található Erkel Emlékház is. Erkel Ferenc, himnuszunk zeneszerzője ebben a házban született, s a kiállítóhely a 2011-es évben, születésének kétszázadik évfordulója emlékére pályázati keretből megújult, így ma már interaktív, látnivalóban és zenében gazdag, korhű, mégis minden korszerű eszközzel ellátott kiállítás várja az érdeklődőket.
A múzeumlátogatás mégsem minden. Városunk 2005-től komoly feladattal nézett szembe: a belváros szívének átalakítása elkerülhetetlenné vált, és a munkálatok valóban nagy türelmet igényeltek minden lakostól és vendégtől. Az eredmény sokak szerint igenis megérte, mert a belváros főként a gyalogosok által sokkal élhetőbbé, barátságosabbá, vendégszeretőbbé, biztonságosabbá vált. Napjainkban leginkább mediterrán hangulatúnak hat a betontól megszabadított, színes térburkolatot kapott sétálóutca, mely virágforgatagával, a sok szökőkúttal, az éttermek hívogató kiülőivel csábítja a séták szerelmeseit. A hőségmentes órákban sokan kapnak kedvet idelátogatni, időt nem figyelve fecsegni, és kényelmes székből nézelődni egy jó ital vagy étel mellett. A nyári estéken szórakoztató programok pezsdítik az amúgy is forgalmas életet, a Világóra körül zene és tánc hevíti a hangulatot majd’ minden hétvégén.
Aki inkább csendre, békére vágyik, annak is kínálunk egyet s mást.

Ünnep és hétköznap, úr és cseléd, fény és árnyék.

Az elmúlt évszázadokat szinte ugyanúgy határozták meg ezek az ellentett-párok, mint napjainkat. És mégis, hiába jártuk végig Magyarország, sőt Európa kastélyait, semmit sem tudhattunk meg a színfalak mögötti világról, arról, mely nélkül a pompa és ragyogás azonnal kihunyt volna, egészen eddig

 A ma látogatható kiállításoktól eltérően nem csak a főúri életforma ismerhető meg az országban egyedülálló interaktív eszközök segítségével, hanem az egykori kastély életét „láthatatlan motorként” működtető cselédség mindennapjaiba is betekintést nyerhetünk, sőt, magunk is kipróbálhatjuk, milyen teendőik voltak…

 A Gyulai Almássy-kastély Látogatóközpont a saját nyelvén szólítja meg a gyermekeket és a felnőtteket, a fiatalokat és az időseket, hiszen mind a tematika, mind az eszközök azt szolgálják, hogy minden korosztály számára hiteles élményt és érdekes programot kínálhasson e látnivaló.

A tágas tereket, reprezentatív helyiségeket járva felmerül a kérdés, hogyan éltek egy kastélyban? Ki fűtötte a kályhákat, hány liter víz fogyott egy nap, ki mosta a grófnő fehérneműit és egyáltalán hol, hogyan éltek a cselédek, akik egy grófi család mindennapjait tették láthatatlanul és szinte észrevétlenül kényelmessé? Az Almássy-kastélyban ezekre a kérdésekre is választ kapunk. Egy közel 30 termes kastély zökkenőmentes „működtetését” nem kevés belső és külső szolgáló összeszokott munkája tette lehetővé, akárcsak egy mai szálloda esetében. A belépést követően máris egy izgalmas elemmel találkozunk, hiszen a komornyik, a kulcsárnő, a szakács és a pukedliző komorna tekintete kíséri lépteinket.

A gyulai kiállítás egyik különlegessége a megszokottól eltérő, de a tematikához igazodó látogatói útvonal. Hiszen nem a főúri fogadótéren, hanem a cselédség által használt lakrészen át juthatunk be az épületbe. Ennek oka, hogy a kastély együtt „nőtt fel” a tulajdonos három család generációival.

Amikor 1695 januárjában Gyula felszabadult a 129 éves török uralom alól, a környék gyakorlatilag lakatlan volt. A tartós visszatelepülés a kuruc szabadságharc leverése után vált lehetővé, ezért Gyula török utáni történetét 1714-től számítjuk.

Az 1722-ben Leopold Franz Rosenfeld hadmérnök által készített térképen a vármegye és Gyula városa ábrázolása mellett, a vár területén, szinte a mai kastély helyén egy „G” betűvel jelölt földszintes, téglalap alaprajzú, magas tetejű épület látható, amelyet „egy egészen újonnan épült lakóház”-ként nevesít a hadmérnök. A mai kastély első periódusát, főszárnyának középső részét, a talajvíz miatt magas feltöltésre emelt épületet Harruckern János György 1740 körül építtette fel. 1742-ben bekövetkezett halála után fia Ferenc folytatta apja építő, fejlesztő tevékenységét, az ő birtoklása idején jött létre a kastély kert felőli középrizalitja.

A kastély második építési periódusa során nem csak hosszában, földszintes oldalszárnyakkal bővült a kastély, hanem a magasságát is megemelték, emeletét 3-3 tengellyel szélesítették. Harruckern Ferenc 1775-ben bekövetkezett halálával kihalt a báró Harruckern família férfiága, innentől gyakorlatilag használaton kívül állt a rezidencia. Az 1795. évi januári tűzvészben a kastély középrésze tulajdonképpen megsemmisült. A kastély a Wenckheim család tulajdonába került. Az 1801-es ismételt tűzvész után az ő nevükhöz fűződik a kastélyt helyreállítása és mai formájának kialakítása. A terveket Cziegler Antal akkor ismert bécsi építész készítette. Megmagasította a kastély homlokzatait, amelynek következtében az épület elegánsabb, karcsúbb benyomást sugall. Ekkor alakult ki a jelentős részben ma is meglévő homlokzati tagolás, a homlokzatok klasszicizáló késő barokk díszítőelemeket kaptak: a sávozott földszint felett erőteljes, az emeleti ablakok végigfutó könyöklőpárkányával és parapett-díszeivel egybekomponált osztópárkányt; az emeleti ablakok feletti egyenes szemöldököt, amelyen szinte rajta ül a főpárkány. A gyulai kastély 1888-ban a kétegyházi kastélyban lakó Almássy–Wenckheim házaspár tulajdonába került. A házaspár legidősebb fia, Almássy Dénes 1888-ban kötött házasságot Nagykárolyi gróf Károlyi Gabriellával. A friss házasok még abban az évben beköltöztek az akkor már tíz éve üresen álló kastélyba, amelyet még abban az évben „alaposan átjavították”. Az épület belsejében jelentős változtatásokat végeztek. Megszűnt az épület kéttraktusos kialakítása, a vár felé néző szobasor helyén az épület teljes hosszában folyosót alakítottak ki. Felszámolták a barokk kor óta üzemelő nagykonyhát, helyén a belső cselédség számára szobákat hoztak létre. A konyha a mellékszárnyba került.

Az első világháború alatt az Almássy család a kékkői kastélyban tartózkodott. A tanácsköztársaság, majd az azt követő román megszállás idején nem történt komolyabb rombolás az épületben. 1921-ben földreform céljára igénybe vették és 328 házhelynek kiosztották Almássy gróf kastélykert melletti szántóföldjeit.

Az Almássy örökösök 1940-ben felajánlották megvételre a kastélyt a Műemlékek Országos Bizottsága és Gyula Város számára is, egyik fél sem élt a lehetőséggel. A lezárt kastélyt a háború végén kifosztották, berendezését széthordták. 1944 novemberében a kiürített vármegyei kórházból az elmebetegek részlegét ideiglenesen a kastélyban helyezték el. Az államosítás után javítóintézet, szakmunkásképző, szakiskola és kollégium is működött falai között.

1959-től kezdve a kastélypark területének nagyobb részén fokozatosan termálfürdőt alakítottak ki. A kastélyt – főként külső homlokzatait – 1983-ban felújították. Az épületet az 1990-es években fokozatosan kiürítették, 2002-ben, 43 év után a csecsemőotthon végleg kiköltözött falai közül. A földszintes mellékszárny részleges felújítása 2004-ben fejeződött be.

Gyula Város Önkormányzata 2011-ben vagyonkezelésbe vette az állami tulajdonú kastélyt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től. A főszárnyra és a kastélypark megmaradt részére 2012-ben benyújtott sikeres EU-s turisztikai vonzerő-fejlesztési pályázat keretében 2014-15-ben – a műemléki elveknek megfelelő módon – teljes körűen helyreállításra került az épület.

270 évvel ezelőtt, pontosan 1746. június 13-án kerülhetett sor az első „kastélyelőadásra” hazánkban, melyre báró Harruckern Ferenc lányának névnapja alkalmából Antonius Huber atya írt vígjátékot, Parasztlakodalom címmel. Valószínűsíthető, hogy a kastély lakói rendszeresen adtak elő különböző darabokat házon belül saját szórakozásukra.

Kilenc aradi vértanú is itt tette le a fegyvert. A szablyák átadásának helyszíne az egybehangzó tanúvallomások szerint a kastély egyik földszinti szobája volt, amelynek ablakán a honvédtisztek kívülről hajították be szablyáikat. Ennek állít emléket az egyik földszinti helyiség, ahol a bővebb információ mellett a kardokat (illetve másolataikat) is megnézhetjük. A kastélyban három királylátogatásra is sor került, mindháromra a 19. században. I. Ferenc legidősebb lányával, Mária Ludovikával, Napóleon későbbi feleségével érkezett 1807-ben, váratlanul. Mivel a kastély ura, Wenckheim Ferenc nem tudott látogatásukról, ezért Erkel Ferenc nagyapja, Erkel József kulturális udvarmester vezette körbe a vendégeket.I. Ferenc József 1876-ban egy hadgyakorlat miatt utazott Nagyszebenből Gyulára. Úgy esett, hogy a kastély környékén járva, németül kérdezte honvédelmi miniszterét, Szende Bélát, aki az ismételt kérdésekre – emlékeit felidézve – csak zokogva és magyarul tudott választ adni, hiszen 1849-ben ugyanitt kellett letennie a fegyvert.A két időpont között, 1857-ben Ferenc József feleségével, Erzsébettel (Sisivel) járt a gyulai kastélyban

Látogasson el Ön is a Gyulai Almássy-kastély Látogatóközpontba, legyen részese ennek az izgalmas időutazásnak!

A Fekete- és Fehér-Körös, Szanazug és Városerdő, az ártéri erdők, a várost körülvevő horgásztavak a természet szerelmeseinek biztosítanak hatalmas választékot. Lehet itt vadászni, horgászni, strandolni, úszni, hajókázni, de lovagolni, kocsikázni is. Ízelítőként ajánlhatjuk a várost átszelő Élővíz-csatornán történő csónakázást, vagy egy kellemes sétát az üdülőövezet legnagyobb zöld területén, a Csiga-kertben.
Ezek a tények csupán Gyula néhány arcát érzékeltetik, de felsorolásunkat lehetne még bőven folytatni. Biztatjuk hát Önt is, hogy látogasson el ebbe a szeretetre méltó, állandóan frissülő kisvárosba, ismerje meg minden nap egy új oldalát városunknak!